Lord Ector könnyeivel küszködve kuporgott az íróasztal alatt.
"A kurva életbe... a rühes, kurva életbe!" - gondolta beszarian.
Judit, a kígyó megérezte a szarszagot.
"Ezek szerinte a legenda igaz." sziszegte gondolatban. "Az emberek beszarnak a haláluk pillanatában."
Magában sziszegve átvágott az erdőn és végül eltűnt egy lyukban.
Lord Ector még egy percig kuporgott az asztal alatt, majd óvatosan előbújt. Átszaladt a szemben lévő asztalhoz, és felkapta róla az azon heverő sörétes puskát. A puskával a kezében már biztonságban érezte magát. Két lépést tett meg, és megtorpant. Az odú felől, ahova Judit is bújt, 1507 kígyó kúszott a férfi felé. A férfi ujjai elfehéredtek a puska markolatán. Kapkodva mellzsebéhez nyúlt, kivett belőle egy kis csomagot, idegességében el is ejtette, majd gyorsan felkapta, és átfutott a kabinba. Magára zárta a kabin ajtaját, és kinyitotta a csomagot.
2 font heroin, egy görbe, kormos kiskanál, egy injekciós tű és egy pipetta víz volt benne. Tudta, hogy ez a csomag rejti utolsó esélyét a menekülésre.
Belőtte magát.
Már sokkal merészebb volt.
"Na gyertek, 1507 kígyó!!"
Kilépett, és vadul lövöldözni kezdett. 894 kígyó hullt holtan a földre.
"Héj... hol van a maradék 513 kígyó?"
Előbújtak azok is sorjában, lord Ector rájuk emelte pupilláját.
"Végetek!"
Kinyírta az összeset, 4 közülük faszon lőtt.
És akkor meghallotta azt a szörnyű hangot a háta mögött.
Ó rettenet!
100 kígyó nyilazott rá a fákról.
"Elszámoltam magam!!" - ez volt Lord Ector utolsó gondolata, mielőtt nyilakkal tűzdelve nem zuhant holtan a földre, hanem megfordult, és széttépte a 100 kígyót. Útnak indult. 360 kígyót elrakott a táskájába, hátha még jól jönnek valamire. Ahogy ment, találkozott egy medvével, akit lelőtt, majd egy fához ért. Annál szebb fát még soha nem látott, de ő nem vette észre, úgyhogy ment tovább, mígnem egy szakadékhoz ért. 5 méter széles, láthatatlan aljú szakadék volt, úgyhogy megtorpant, de nem esett zavarba.
Eszébe jutottak a kígyók, amiket elrakott. 7 kígyót összekötött, a fa ágára akasztotta őket, és így átlendült a rögtönzött kígyókötélen a szakadék fölött, de ahogy földet ért, 7 fog esett a fejére. Felkapta fejét, de valaki egyből lenyomta.
- Nincs semmi baj, csak lement a vérnyomása - mondta egy kedvesen búgó női hang.
Lord Ector kinyitotta a szemét, de mivel a feje még mindig nyomás alatt állt, csak két gyönyörű lábat látott, fehér cipőben. A sajátját.
A nő elengedte a fejét, így Lord Ector végre ránézhetett.
Kis híjján megint elájult, pedig az előbb még csak meg se fordult a fejében.
A gyönyörűség legmagasabb fokával állt szemben. Gyönyörű, barna hajába szőke csíkok vegyültek a folyamatos napsugárzástól, bőre hamvas olt és rózsaszín, ajkai mikor szétváltak egymástól, azt öröm volt nézni.
"Mint egy pina..."
- Jól van? - kérdezte a tünemény.
- Fú. Ez már a Mennyország? Lezuhantam?
A nő szelíden elmosolyodott, és megbaszta a férfit.
- Ez jó kis baszás volt - mondta a férfi. A nő elmosolyodott, de belül utálta magát, amiért így kihasználta a férfit. Amikor szexeltek, egy 500 forintost rejtett a férfi nadrágjának zsebébe. Kegyetlen küldetését még nem teljesítette, mert be kellet valahogy juttatnia a férfi testébe egy anyagot, amit egy helyi cserje gyökeréből állítanak elő, és egy hétig nagyon kellemes érzés, ugyanakkor kiemelkedő agyműködést okoz.
- Igen, kifejezetten kellemes volt - mondta a nő, majd megcsókolta a férfit. A száján keresztül juttatta be a gyökérkivonatot. A férfi azonnal érezte a hatást. Sokkal jobb volt, mint bármelyik heroin, vagy kokain. Még soha nem érezte ilyen jól magát.
- Jé, de jól vagyok - mondta a férfi boldogan.
A nő sírva fakadt.
- Mi baj, édes? - röhögött a fickó, szelíden cirógatva a nő mellét.
- Á, mindegy... könnycseppeket gyűjtök, mert valahol hallottam, hogy fűtermesztéshez az hasznos.
- Termesztesz?
A nő elgondolkodott, hogy érdemes-e újabb hazugságokba keverednie. Egészen beleszeretett a férfiba.
- Na jó. El kell valamit mondanom. Engem felbéreltek, hogy épüljek be melléd, de közben belédszerettem. A nadrágoddal is nagyon vigyázz, mert belerejtettem a bal zsebébe 500 forintot.
- Szóval minden szavad hazugság volt? - egy könnycsepp gördült végig Ector orcáján.
- Nem! Minden amit mondtam, igaz volt! De ezt meg kellett tennem.
- Látni sem akarlak. Menj innen! A pénzt miért raktad a zsebembe?
- Kibaszásból. Professzor Párduc bérelt fel. Nagyon gonosz ember. Azt mondta, kimossa a pólómat, ha nem teszem meg - ennél a pontnál a nőből kitört a sírás. - A szert is én juttattam beléd, amitől most eufóriád van.
- Mi? Eufóriám van?! Te pinaszájú kurva! Takarodj innen! - vágta hozzá a nőhöz az összespermázott cipőjét Lord Ector. - És vidd az összegecizett cipőm is, nem akarok semmit, ami rád emlékeztet...
A nő hangosan felbőgött, mint egy tűzpiros Ferrari, vagy elélvező szarvasmarha, és könnyeivel küszködve elfutott.
- Fuss csak, ribanc! - ordított utána Lord Ector kéjesen nevetve, de valójában én is szomorú vagyok, amiért ez így alakult, és Lord Ector is az volt. Bencéről nem is beszélve, aki éppen mellettem ül.
A Lány hátranézett a kiáltásra, miközben futott, így megbotlott egy néger rabszolgában, és leesett a szemüvege is, ami átszúrta a sípcsontját.
A Nő holtan hullt a rabszolgára, akit enm sokkal később megölt a rajta fekvő nő súlya; összenyomta a tüdejét, így lassan érte utól a fulladásos halál.
Lord Ector rájött, hogy szereti a nőt, ezért utánament, és felélesztette.
Ekkor valóságos csoda történt, Lord Ector hátraesett, a szemei elkerekedtek, és eltátotta a száját, de egy hang se jött ki rajta. A nő feléledt. Egyszerűen...szóval.... visszatért a... a halálból.
Lord Ector átölelte a nőt, és forrón megcsókolta.
- Mi a neved?
- Andrea Szabó, de neked csak Szab.
- Andrea Szabó? Szabó a keresztneved?
- Igen. Egyszer járt itt egy boszorkány, akit felpofoztam, és megfordított bizonyos dolgokat nálunk. Például a neveket. Nagyon szeretlek.
- Szab?
- Igen?
- Szeretlek.
- Én is, és te?
- Én is téged.
- Na.
- Pökhendi.
- Tetszik ez a szó.
- Örülök, most találtam ki.
- Én.
Ez nem kérdés volt! - fejezte be a vitát Lord Ector.
- Hát most mi... - Szab kezdett megőrülni, amit Lord Ector még idejében észrevett, így elővett pár nyugtatókapszulát, és lenyomta a nő torkán.
- Ne aggódj, édes, minden jó lesz - csitította csendesen Andrea Szabót, miközben a a karjában ringatta.
- Itt nem maradhatunk. De kell éjszakára valami hely, ahol elalhatunk. A törzs tudja, hogy itt vagyok, és már talán el is indultak értem.
- Aha. Én emberek közé nem mehetek, mert nemzetközi kőrözés alatt állok.
Szab egy magas sziklára mutatott. - Ott élnek a sziklák környékén. ha elindultak, legfeljebb 1 óránk van, míg ideérnek. Menjünk arra! - mutatott a sziklákhoz egész közel balra lévő erdőterületre.
- De ha már közel vannak, pont szembetalálkozunk velük.
- Igen, de ott találunk élelmet és benzint. Ha most elindulunk itt az ösvényen, az pont elvezet minket arra, és azzal elkerüljük a törzset.
- Jó, és minek kéne nekünk benzin?!
- Hát betépni tőle, mi másra?
- Hát... Szab... tudod én nem rég belőttem magam, de mentségemre legyen mondva, hogy halálközeli élményem volt... Kicsit félek, hogy ha most benzinezek, és utána fingok (mindig szoktam egy terjedelmeset), akkor szét fogok robbanni.
- Jó, akkor másszunk be a kiürült kígyóüregekbe!
- Gondolod, hogy ott nem találnak meg? Nem hülyék ezek, Szab!
- Jó, értem... - szomorodott el a bombázó, majd felderülve a mellettük lévő épületre mutatott.
- És mit szólsz ehhez a civilizációtól távoli motelhez?
- Dugunk, ha idemegyünk?
- Mindenhol megdugnálak. - gurgulázott Szab.
- Nem. A szex most másodlagos. Ha tényleg az egész nép jön, el kell rejtőznünk. Ráadásul egész éjzsaka nem tudunk menni, kell egy biztonságos menedék. Szerintem még úgy 1,5-2 óránk lehet naplementéig, 3 és fél óra múlva már semmit nem fogunk látni.
- Szerintem mindenképpen az ösvényen menjünk. Kajára szükségünk lesz, és az nincs a környéken.
- Azt mondtad, nincs sok?
- Igen, azt. Miért?
- És hol van még?
- Nem, oda nem megyünk.
- Hol van még?
- Felejtsd el, amit mondtam. AZ elátkozott hely.
- De ha...
- Nem! Oda nem mehetünk!
- Egyszer már jártam ott! Nézd - Lord Ector letépte az ingét, szőrős, csupasz mellkasát mutatva a nőnek, amin a következő szimbólum világított a fák nyújtotta árnyékban:
- Mit akar ez jelenteni? - kérdezte Szab félelemmel telített hangszínben.
- Hogy már jártam ott.
- De mit jelent? - értetlenkedett Szab.
- Hogy voltam ott és ezt bizonyítandón megjelöltek. "Jártam ott", ezt jelenti pontosan.
- Te ismered ezt a helyet?
- Nem. Csak ott. Egy felderítésen voltunk. Egy 20 fős csoporttal dobtak le a helikopterről. Másfél órát töltöttünk ott el, és csak én maradtam. 20 perc alatt 15 ember halt meg. Leszállt értünk fél óra után a helikopter, de... olyat még nem láttam... azóta sem értem... Végül velem is megtörtént. Valamiért életben hagytak. 2 nap múlva kómában találtak rám 500 km-rel arrébb. Nem tudom, miért hagytak meg, de nekem ne mondd, hogy nem ismerem a helyet.
- És magadat hibáztatod a halálukért?
- Dehogy - mondta bizonytalanul Ector.
- Mondd el!
- Figyelj! 19 ember halt meg az irányításom alatt. Most nem akarok erről beszélni, és nincs is rá időnk. Menjünk először szálláshelyet keresni.
- Renben.
Elindultak az ösvényen.
* * *
* * * * * *
